2012. március 11., vasárnap

Díszcserjék metszése

A tél végének közeledtével minden kerttulajdonosban felmerül a metszés gondolata. Az első tavaszi napsugarakban - metszőollóval a kézben - kiállva a kert közepére azonban kétségek merülhetnek fel bennünk, hogy mihez nyúljunk hozzá, és mit ne vágjunk vissza, ha már a múlt év során végre ilyen szép nagyra nőtt.




Az egyik legfontosabb növényápolási munkák közé tartozik a tavaszi metszés, a lombhullató növények tél végi metszése leginkább a dús virágzás, a gyors növekedés és a kompakt lombozat kialakulása miatt indokolt. E nélkül gyérebben virágoznak, lassul a növekedésük és a lombozatuk is kevésbé lesz látványos.


Kékszakáll metszés előtt
Kékszakáll metszés után

Kora tavasszal, még a kihajtásuk előtt kell visszavágni a nyári és őszi virágzású cserjéket, mert ez eredményezi majd a virágzás gazdagságát. A virágaikat az az évi hajtásokon hozzák. (Lehet hajtás csúcson, oldalhajtáson, levélhónaljban.)
Ide tartoznak a következő cserjék:
• Nyári orogna (Buddleja davidii)
• Kékszakáll (Caryopteris )
• Orbáncfű (Hypericum)
• Cserjés pimpó (Potentilla fruticosa)
• Kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia)
• Nyári gyöngyvesszők (Spirea bumalda, Spiraea japonica stb.)
• Hóbogyó (Symphoricarpos)
• Barátcserje (Vitex agnus-castus)
• Trombita folyondár (Campsis radicans)
• Kúszó loncok (pl: Lonicera japonica)


Cserjés pimpó metszés előtt
Cserjés pimpó metszés után

Ezeket a cserjéket tél végén a hajtásnövekedés kezdete előtt metsszük. Minél jobban megmetsszük őket annál több, erősebb és nagyobb virágot hoznak, ezért ne féljünk a néha drasztikusnak tűnő beavatkozástól. Az előző évi hajtásokat legjobb, ha 4-6 a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza. Fontos azonban, hogy ne halasszuk a metszést későre, mert azzal késleltetjük a virágzást.

Kertészetünkben visszavágtuk már a levendulát, zsályát is, és az évelők elnyílt virágait is eltávolítottuk. A kúszó kecskerágókat (Euonymus fortunei) is formára igazíthatjuk már.


Kúszó kecskerágó visszavágás előtt
Kúszó kecskerágó visszavágás után

Érdemes metszeni a piroslombú bokrokat is, mint például a vérmogyoró (Corylus avellana 'Fuscorubra') vagy a bíbor cserszömörce (Cotinus coggygria 'Royal Purple'). Ha ezeket erősen visszavágjuk, csak egy alapvázat hagyva meg, jobban kihajtanak, és a levelek is élénkebben fénylenek.

Más díszbokrok, mint a fehér som (pl: Cornus alba 'Kesselringii') vagy a sárga vesszős som (Cornus stolonifera 'Flaviramea') színes kérgükkel hívják fel magukra a figyelmet, és főleg télen válnak a kert hangsúlyos pontjaivá. Mivel csak a fiatal ágak valóban tündöklőek, tél végén minden évben tőből távolítsunk el minden olyan ágat, ami három évnél idősebb.

A díszes termésű díszcserjék kora tavaszi metszése azért is szükséges, hogy legyen elegendő idejük a kihajtásukat követően sorra kerülő virágzásuk után a termésfejlesztésre és azok beérlelésére is. Ilyenek a lombhullató madárbirsek (Cotoneaster fajok), a galagonyák (Crataegus fajok), az ún. vadrózsák (Rosa fajok), a japán borbolya (Berberis thumbergii) és a hóbogyók (Symphoricarpos fajok és fajták). Metszésükre kihajtásuk előtt kerüljön sor, de csak akkor, ha túlburjánzottak. Mindig mértékkel végezzük vágásukat oly módon, hogy minél több virágot hordozó vesszőjük, gallyuk maradjon meg, hiszen ezeken lesznek majd a terméseik. Felkopaszodott, vaskossá vált, két-három évnél idősebb részeit tőközelben vagy a fiatal részük felett kell levágni, melyhez rendszerint a metszőolló nem is elegendő, hanem ágvágó olló és rókafark fűrész szükséges. Csúnyán feltűnő csonkok ekkor sem keletkezhetnek.

A korán, lombfakadásuk előtt virágzó díszcserjék tavaszi metszése az elvirágzásukat követően időszerű. Késlekedni nem szabad, mert ha már kihajtanak, nagyon legyengülhetnek. Ilyenek a helytelenül aranyesőnek nevezett aranyvessző vagy aranyfa félék (Forsythia fajok és fajták), a babarózsaként is emlegetett szilvarózsa (Amygdalus triloba), a téli jázmin (Jasminum nudiflorum), az illatos lonc (Lonicera fragrantissima), a korai tamariska (Tamarix tetranda), és a gyöngyveszszők (Spiraea fajok és fajták) és a barkás fűzek (Salxi fajok és fajták).

A késő tavasszal, nyár elején virágzó díszcserjéket kora tavasszal helyes metszeni, melyek a lenyílásuk után már nem lennének metszhetők anélkül, hogy ez számottevően ne zavarná a további fejlődésüket. Ilyenek a jezsámenek (Philadelphus fajok és fajták), a rózsaloncok (Weigela fajok és fajták) és a gyöngyvirágcserjék (Deutzia fajok, fajták). Metszésük ne történjen gyakran és még kevésbé túl erős visszavágásokkal, mert az alapi részekből a növény nehézkesen újul.

Egy külső rügy fölött metsszük el az ágat, és számítsunk arra, hogy a növény ebben az irányban fog hajtani.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...